Praktikus Tanácsok 2010/3.
(Még mindig csak elméletben)
7. Kire bízzuk a feladatot?
Megkaptam már jó párszor: „A patika nem egy bolt! Ami benne van, az nem pult, hanem tára asztal, aki ide belép az nem ügyfél, hanem beteg, ami itt kapható, az valami egészen különleges cikk, és aki itt dolgozik nem egy bolti eladó, hanem különlegesen magas képzettségű személy, aki óriási felelősséggel végzi a munkáját!” Ha ez az egész ennyire speciális, akkor a patika tervezését és kivitelezését miért nem bízza specialistára?
Komoly referenciákkal. És nem csak olyanokkal, amelyeknél a nagy patikanyitási láz miatt megugrott kereslet következtében a minőség másodlagos kérdés volt.
Kérdezze meg kollégáját, mennyire volt megelégedve! Ne sajnálja az időt a referenciák felkeresésére, illetve a tulajdonosok kikérdezésére:
Mit csináltak jól, mit nem?
Mennyire borította fel a kivitelezés a patika életét?
Mennyire tartották a határidőt?
Mennyire tartós az elkészített munka?
Voltak-e szavatossági (garanciális) problémák?
Mennyire megbízhatóak pénzügyileg?
Saját alkalmazotti gárdával. Alighanem szükségtelen bizonygatni, hogy mi a különbség egy arctalan „alvállalkozó alvállalkozója” által, vagy, felelősséggel alkalmazott, saját és ezért összeszokott munkatársak által elvégzett munka között. És az is nyilvánvaló, hogy mely esetben könnyebb szót érteni a kivitelezővel bármilyen probléma esetén.
Saját korszerű műhellyel, ahol kifogástalan minőségben állíthatók elő a megrendelt berendezési tárgyak, illetve haladéktalanul legyárthatók az esetleges pótrendelések, kiegészítések.
A szállítás és csomagolás iránti igényességgel. A legkorszerűbb anyagokból készült bútorzatot is nagyon könnyű tönkre tenni a hitvány csomagolással, mostoha körülmények közti szállítással, vagy a hanyag mozgatással. Mekkora gondot fordít járműveire, valamint az anyagmozgató eszközökre?
Komplexitásra való törekvéssel. Ön akkor jár jól, ha a kiválasztott tervező-kivitelező egyidejűleg tud gondolkodni a befektető, a gyógyszerész, az építész, a belsőépítész és általában a kivitelező fejével. Gondolja meg, mit lehet kihozni abból a helyzetből, ha a kiválasztott vállalkozó rutinjánál fogva egy patika létesítésén, kivitelezésén túl még üzemeltetésének részletkérdéseit is partnerként képes végig gondolni?
A gyógyszerésszel való kommunikációra való készséggel. (Nem lehet szem elől téveszteni azt az egyszerű tényt, hogy az elkészült officina berendezést a gyógyszerész fogja használni és nem a kivitelező.) A tervezőnek nyitottnak kell lenni az alábbi kérdésekben:
Mi az, amit a lecserélendő bútorzatban szeretett a tulajdonos?
Mi az, amit a lecserélendő bútorzat legnagyobb hibájának tartott?
Mik a megrendelő speciális igényei?
Szüksége van-e a megrendelőnek tanácsokra, tapasztalatokra?
Kész-e a tervező-kivitelező más szakipar képviselőjével való egyeztetésre?
Nagyon könnyű visszaélni azzal a helyzettel, miszerint a papír mindent elvisel, vonalat húzni nagyon könnyű ─ a más kontójára. De ha a tervezés és a kivitelezés egy kézben, a gyógyszerésszel folyamatosan konzultálva végzi a munkáját, rengeteg pénz, idő, és probléma spórolható meg.
Rugalmas munkaszervezés képességével. Pl. meg tudja-e oldani a helyszíni kivitelezést úgy, hogy a működő patikának egyáltalán ne kelljen bezárnia emiatt? Vagy a nyitva tartás alatt végzett munkálatok során tud-e „patikai” rendet és tisztaságot tartani maga körül?
Szavatossággal (garanciával), jótállással. A törvény szabta szavatossági követelmény ma már kevés. Vajon a potenciális kivitelező ajánl-e ennél többet? Például használja-e a garanciális fedezet intézményét annak érdekében, hogy a megrendelőnek legyen valamilyen „ütőkártya” a kezében szavatossági jogainak érvényesítésére? Mindezeken kívül rendelkezésre bocsát-e a kivitelező használati- és karbantartási utasítást a berendezés hosszú távú működtetése érdekében?
Korrekt árakkal. Senki sem ellensége a saját zsebének! Vajon két, vagy több ajánlat végösszege elegendő információt nyújt a döntéshez? A kiszemelt tervező-kivitelezővel kapcsolatban vegye figyelembe:
Az ár-érték arányát. A referenciák ebben segítenek. (Kérdezze meg kollégáját!)
Mennyire tagolt (részletes) az árajánlat? A beépítendő anyagok ára és a munka díja részletesen feltüntetésre került? Az elnagyolt, csak egy végösszeget tartalmazó árajánlat mindig gyanús! (Az ördög ugyanis a részletekben lakik!) Tartalmazza-e az ajánlat a tervezés, az anyagbeszerzés, a műhelymunka, a helyszínre szállítás, a helyszíni beszerelés, a helyszíni munkálatok utáni takarítás, továbbá a szakemberek utaztatásának, szállásának, ellátásának stb. költségeit? Minden benne van az ajánlatban, amit Ön elvárt, vagy kevesebb, vagy talán még több is?
Partner, vagy csak vállalkozó? A szavaknak itt nagy jelentősége van, a két fogalom messze nem ugyanaz. (Kérdezze meg kollégáját!)
Mennyire megbízható a pénzügyekben? (Kérdezze meg kollégáját!) Az előlegre vonatkozó számviteli szabályok megtartása mellett a végszámla kiállítása az átadás-átvétel után történt-e meg? Voltak-e az ajánlatban „csapdák”? Volt-e utólagos pénzügyi nézeteltérés?
Mit nevezünk olcsónak, avagy olcsó-e az olcsó? A minőségnek, a tartós alapanyagoknak ára van. Persze, lehet olcsó anyagokból is berendezést készíteni. (Az a kérdés, hogy hányszor? Ugyanis hitvány anyagokból valószínűleg többször is el kell készíttetni azt a bizonyos bútorzatot.) És léteznek olcsón dolgozó kivitelezők is. Csak az a kérdés, hogy vajon a joggal elvárható esztétikai és használati szempontok érvényesíthetők-e, valamint a határidővel és garanciális problémákkal kapcsolatban felelősségre vonhatók-e? Ami nagyon olcsó, az legyen mindig gyanús! Az életben mindig mindent ki kell fizetni: akkor is, ha (rendesen) megcsináljuk és akkor is, ha nem. Melyik a szimpatikusabb megoldás: egy nagyon olcsó ajánlatot benyújtó, ugyanakkor kockázatos, vagy egy korrekt áron dolgozó, de szükség esetén az Ön érdekében ésszerű kompromisszumokra is hajlandó kivitelező kiválasztása? (Kérdezze meg kollégáját!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése